Délelőtt kimentem a szabadba. Ekkor még sütött a nap, nemsokára viszont elkezdett szemerkélni az eső. Abbamaradt, aztán megint rákezdte. Du. 4-ig, amíg nem zuhogott kint maradtam és megpróbáltam aludni, több-kevesebb sikerrel. Rossz, amikor azért megyek el a lakásból, mert nem akarok zavarni és egy kis nyugalmat szeretnék. Csövesnek éreztem magam, egy idősebb pasi, aki arra kerekezett, meg is kérdezte, hogy jól vagyok -e, miközben a padon feküdtem :-)

Úgy volt, hogy ma találkozom Sameer-al, aki kinézte nekem a hostel szoba hirdetést,de a kényelmessége miatt ez meghiúsult. Abban maradtunk, hogy holnap találkozunk, közel a hostelhez.

Chris-el és a gyerekekkel vacsoráztam. Nem esznek édességet (csak nagyon ritkán) és üdítőt is módjával :-) A gyerekek hozzá vannak ehhez szoktatva, nekik természetes, hogy legtöbbször tiszta vizet isznak. Evés után pedig leszedik az asztalt. Én ugyanígy nevelném őket.

Este 8-kor hívott Abdul, egy rendkívül segítőkész pakisztáni srác, aki itt Koppenhágában phD-zik. Nørrebro városrészben találkoztunk. Itt szinte csak bevándorlók élnek, főleg afrikaiak. A buszon szóba elegyedtem egy Libanonból származó pasival, aki 13 évesen jött ide és már 31 éve itt él. Van egy élelmiszer, zöldség, gyümölcsboltja itt (3:1). Mondta, hogy ez a hely nem túl biztonságos este, de ez nem igaz, mivel egy fiatal dán pár, akiket az utcán megszólítottam és akik itt élnek, teljesen ok környéknek titulálták. Nagyon édesek voltak, mert látták rajtam, hogy félek és megkérdezték, tudom -e az utat vissza a szállásomra :-) Szóval ez az egyedüli városrész, ahol hajnali 4-kor is élet van és lehet enni. Abdulnak köszönhetően még egyszer megvacsoráztam, pitába tekert húst kólával. Nagyon kedves volt tőle, hogy meghívott. Magának nem vett üdítőt, mert fáj a torka, de rám gondolt :-) Él itt egy fiatal szlovák pár, akik a barátai és be fog mutatni nekik. Ők talán be tudnának protezsálni oda, ahol most dolgoznak. (már ma este is szerette volna, ha találkozom velük). Abdul tanult Svédországban is két helyen (az egyik bátyja Stockholmban dolgozik IT területen). Mondta, hogy a svédek sokkal kevésbé befogadók, mint a dánok. Itt Koppenhágában rengeteg külföldi él, Svédo-ban nem túl sokan. Szerinte  Oslóban még jobb élni és dolgozni, mint itt. Beszéltünk arról is, milyen nehéz a dán nyelvet tanulni a kiejtés miatt. Ő már háromszor hagyta abba és kezdte újra a nyelvtanfolyamot, mert úgy érezte, soha nem fogja elsajátítani a nyelvet.

Ő is javasolta azt, amit Chris, hogy ha megkapom a CPR számomat, jelentkezzek fel passzív lakásbérleti listára. Csak 200 korona az éves tagdíj, és 1.5 év múlva biztosan bérelhetek számomra megfelelő lakást :-)

Már várom a hétfőt, amikor végre egyedül leszek egy szobában, így nem kell majd nagy súlyokkal a könyvtár és a lakás között ingáznom, mint ahogy ezt eddig tettem. Az is jó, hogy a hostel központi helyen van :-) Olcsó, viszont a suliba bejáráshoz a havi közlekedési bérlet ára húzós: 1215 korona (közel 50 ezer forint átszámolva)